Az előrejelzés havazást ígért, de inkább az eső esik. Ez persze nem szegi kedvünket, akkor kell túrázni amikor jól esik. Erre a napra a Hernád-áttörést hagytuk, és csak a délelőtt áll rendelkezésre, így viszonylag korán indulunk. Persze a napfelkeltét ezzel lekéstük volna, de az már hajnalban a szobából is látszott, hogy nincs okunk rohanni.Esik. A folyó illata ugyanaz, mint otthon, de a tűlevelű erdőben kanyargó folyó látványa egész másként mutat. Ráadásul az út olykor a folyó melletti sziklákba vájt fém trepniken vezet, ami pluszt ízt ad a kalandnak.
Eső, havaseső és hó … Egyre vegyesebb …

Ezt a napot egyébként is inkább egyfajta levezetésnek szánjuk, mind úgy vagyunk vele, ha csak három jó képet sikerül készíteni, már megérte. Az eső okán mindhárman műanyag szatyrokat húzunk a gépre, objektív csere ilyen párás, nedves időben szóba sem jöhet. Ilyenkor a zoom objektív előnyt jelent, de azt hogy nagylátószöggel vagy tele tartományban akar dolgozni az ember, már a szálláson el kell dönteni! Régen ezt korlátként éltem meg, de rá kellett jönnöm, hogy rendkívül inspiráló is tud lenni: van egy lehetőség, és ez kizár számos másikat, de ha az elsőre koncentrál az ember, akkor igazán meg tudja tanulni a választott eszköz használatát. Miután az idő rövid, másfél óra múlva fordulunk is vissza, csendben bandukolunk vissza az autóhoz, hagyjuk a 3 nap élményeit leülepedni. Az autóban azonban a hőmérséklettel együtt a hangulatunk is újra emelkedetté válik, nevetgélünk, és újabb tervek születnek, jövőre milyen célpontokra szervezzük barangolásainkat.