A fotósok legtöbbje általában csak a sikerekről és a csodás, mesebeli képekről, s azok fantasztikus háttér történeteiről beszél. Csak a legjobb és leghatásosabb munkákat látjuk, s lebegtetik a szemünk előtt!
Nem is olyan meglepő, hiszen a mai rohanó élet és a 21. század szokásaiban elmerülve igyekszünk tényleg a legkiválóbb munkáinkkal megragadni a nagyérdemű, átlag, alig két másodperces figyelmét! A valóság azonban a kezdő fotósok számára teljesen más … Hibák. Dolgok, amik nem tetszenek. Olyan tényezők, melyek hatásai a kedvünket szegi.Sok minden lehet. Technikai gondok, kompozíciós tévedések, felszerelés hiányossága, vagy csak egy szimplán “rossz időben-rossz helyen” nap. Ha most egy olyan blogot kerestél, amely brilliáns képekkel teletűzdelt izgalmas bejegyzés,akkor itt és most állj meg és lapozz! Beletekerek most egy kicsit az időbe – sajnos előre nem tudok- visszafelé… Olyan képeket fogok most megosztani veletek, melyekről soha nem gondoltam, hogy napvilágot látnak, amiket soha nem rakosgattam ki, vagy olyanokat, amiket kemény kritika ért és én abból tanultam. Persze a legtöbben az ilyen képeiket mélyen elássák valahol a háttértároló legalján, hogy véletlenűl se kerüljenek ki, én viszont most bevállalom… Nem szándékom megvitatni az 500 -as szabályt és az ‘aranymetszés’ elméletét és nem is szeretnék itt most szemináriumot tartani, sok szünettel, kávéval és fontoskodó arccal… Egy szó, mint száz: a kudarcok mindig a pozitív fejlődés alap pillérei!
Nézzünk akkor néhány tippet és szakaszt az elmúlt öt évből!
1. Íme az egyik legelső általam megosztott kép.Sok sebből vérzik, de akkor úgy gondoltam, majdnem tökéletes.
