Színelmélet

Szerző: | Már 27, 2018

Mi is az a színelmélet?

A színelmélet különleges színek egyesítésének harmonikus módja. Olyan ez, mint a hangszeres játék.Gondoljunk csak a zenére, a hangokra, az akkordokra! Egy-egy akkord több hang “együttese”.Ha a megfelelő hangok csengenek együtt, akkor tökéletes és harmonikus a hangzás.
Abban az esetben, ha nem a megfelelő hangok kerülnek az akkordba, nem szól szépen, s nem teremt harmóniát.
Ez azért van, mert a hanghullámok bizonyos frekvenciái tökéletesen működnek együtt.

A színekkel pontosan ugyanez a helyzet. A szín a látható fény hullámhossza.
Ha a színek harmonikusak és megfelelő a kombináció, tökéletes látványt és élményt nyújtanak. Mondjuk úgy, hogy a színek dallama …

Amikor egy adott jelenetbe csöppenünk a természetben, a szemünk elé táruló látványnak és a benne rejlő színeknek lehet olyan ereje – amit ha kidolgozáskor megfelelően kezelünk- amivel fantasztikus harmóniát teremthetünk, vagy ugyanezt a képet teljesen tönkretegyük! Nagyon vékony a vonal, ami a tökéletes harmónia és az abszolút “káosz” közt húzódik.
Viszont a színelmélet alapismereteivel nagyon könnyen meg tudjuk teremteni az egyensúlyt! Egy olyan technikáról beszélünk, melyet elsősorban a művészi és a formatervezés világában, s ezek különböző területein használnak. Fontos szerepet kapnak a hatékony színpaletták, s ezek létrehozása a megfelelő területeken. A színelmélet segítségével egészen másképp tudunk “üzenni” a nézőnek.Ennek hiányában csak egy kép lesz, fél mondanivalóval. Nem tipikus a színelmélet használata a tájkép fotózásban, viszont rendkívül hasznos lehet!

 

A Vörös szín

A vörös, a narancssárga és a sárga színek erős intenzitásúak, a napkelték és napnyugták, virágok, s az őszi lombkoronák domináns színei. Számos sivatagi régióban is megtalálhatóak. Nagyon fontos, amikor ezeket a színeket alkalmazzuk képalkotói munkánk során, véletlenül se essünk abba a hibába, hogy túlzott hangsúlyt és kiemelést tegyünk rájuk, hiszen önmagukban is – minden beavatkozás nélkül – erősen telítettek. Ha a fő színünk a vörös, sárga, vagy narancssárga, akkor általában jól működik és ellensúlyozza őket, ha a sötét árnyékos területeket nagyon minimális színnel, vagy akár szinte teljesen színtelenül “ábrázoljuk”, így kiegyensúlyozva a jelenetet. Ezzel a technikával kíméljük a néző szemeit, illetve lehetővé tesszük számára, hogy képünket az előtértől a háttérben lévő utolsó textúrákig élvezettel tekintse át.

Ezeknek a képeknek az elkészítése közben – napkelte, naplemente- nagyon könnyen bele eshetünk abba a hibába, hogy a vörösöket túlexponáljuk. Ha naplementekor az ég alja pirosas, és a kép túlexponált, a színek túlzott narancssárgába, vagy sárgába csúsznak át. Ilyenkor két külön expozíció szükséges, egy, ami sötétebb és rögzíti az élénkvöröset az égen, és még egy másik, világosabb, mely az előtér részleteit fogja részletesen rögzíteni. Fontos dolog ilyenkor a kamera RGB hisztogramjában a vörös csatornát ellenőrizni, hogy biztosan ne legyen levágva a jobb oldalról. A későbbiekben, a kép kidolgozásakor ez biztosít egy olyan RAW-fájlt, melyben megtalálhatóak az igazi, élénk színek. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a vörös bármely változata nagyon színes, nagyon élénk, mégis vizuálisan a legvonzóbb! A sárga és a narancssárga színek gyakran kissé világosabbak, és a telítettségi szintjük is jóval alacsonyabb. Tiszta sárga nagyon ritkán fordul elő a természetben. A sárga szín fényessége sokkal nagyobb, mint a vörösé, így sokszor úgy tünik, hogy e fényesség eluralja a jelenetet. A látszat csalóka, mert a sárga soha nem olyan domináns, mint a vörös.

 

A Kék szín

A kék egy hűvös szín, amely tökéletes komplementere lehet a természetben található meleg színeknek, például a narancssárgának, vagy sárgának. Ha kék színnel dolgozunk mindig nagyon fontos, hogy a telítettségi szint nagyon alacsony legyen! Nagyon kevés olyan eset van, amikor ez a szín természetesen magas telítettséggel jelenik meg. Érdemes megnézni az égboltot napközben, hogy a telítettsége nem túl magas, viszont a fényessége annál inkább! Vannak persze kivételek is, gleccserek által kivájt folyók, melyek igen erős kékes-türkizes színben pompáznak, rendkívül telítetten. Ugyanígy találkozhatunk kivételes “kékséggel” magas hegyek késő délutáni égboltján. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden folyó, tenger, tó, vagy vízesés kék! Általában rengeteg hűvös színt találhatunk bennük, vízmozgástól és az áramlástól függően, például zuhatagok, hullámok … Ezek is változhatnak különböző fényviszonok között. Ha a kék szín dominál képünkön, akkor ennek kiegyensúlyozására érdemes megkeresnünk komplementer párját. Fontos, hogy óvatosan bánjunk a telítettséggel, mert a komplementer párok erősen vibráló, kontrasztos képi világot eredményezhetnek, főleg ha túlzásba esünk …

 

A Zöld szín

A természet szó kapcsán rögtön ez a szín jut eszünkbe, na meg persze a folyók, a tengerek, a mohák, a levelek, a fák és a füvek …
Viszont nagyon sok esetben a valóság mást tükröz! Közvetlen fény hatására például inkább a sárga felé tolódik, míg gyenge fényviszonyok között a kék felé hajlik. Különösen az erdei jeleneteknél figyelhetjük ezt meg. Sokszor előfordul, hogy túl kemény, túl telített az adott kompozíción. Ilyenkor a Lightroom-ban, a CameraRaw-ban, vagy a Photoshop-ban a HSL csúszkák segítségével tudjuk deszaturálni és lágyítani.

A zöld nyugtat. Viszont az erős fényben rengeteg sárga jelenik meg mellette, amely nem harmónizál vele. Ilyenkor szintén érdemes a HSL panel segítségével a színárnyalatokat megváltoztatni. Az árnyékos részeken pedig kicsit kék színűnek tűnhet.Ebben az esetben is a színárnyalatok  változtatásával tudunk korrigálni. Ez az enyhén kékes szín a sötétebb részeken lehet egyfajta kiegészítő is, mivel a közvetlen  fényben sárgásba átcsapó zöldekkel akár komplementer kiegészítőként is tündökölhet …

 

Végezetül néhány gondolat a színelmélethez, a tájképfotózás jegyében:

  • A természetes színek tanulmányozásához és megértéséhez egyetlen csak egyetlen út vezet: rengeteg idő eltöltése a szabadban.
  • Nagy telítettséget nagyon ritkán találunk, inkább a sötétebb részek vannak többségben.
  • Néhány helyesen kiválasztott szín tökéletes dominanciát ad képünkhöz.
  • A természet gyakran ugyanúgy jelenik meg, ugyanazt a “köntöst” ölti föl.
    A legtöbb nappal megfigyelt objektum – még direkt fény esetén is – az 50%-os szürkénél is sötétebb tónusokkal rendelkezik.
  • Tiszta fehéret elvétve találhatunk odakint közvetlen, ragyogó napfény nélkül.
    Tiszta fekete szinte nincs is, még az éjszakai égbolton sem.

Ezek figyelembevételével mi is egyre gykorlottabbak leszünk a színelmélet alkalmazásában. További cikkeink a témában:

Analóg színharmónia

Triadikus színharmónia

Komplementer színpár