Ráadásul tudom, hogy Misi előre utána járt, merre érdemes menni, de hagy teret a rögtönzésnek is. Pont ez a lényeg, az improvizáció ugyanúgy áthatja az életünket, mint a fotózást, kreatív folyamat, mely jó esetben nélkülözi a ragaszkodást.
Szükség is van erre, az időjárás már pénteken is sűrű köddel ‘kényeztet’ minket, így elhagyva az országot, azon járnak a gondolataink, hogy milyen kompozicíók állnak jól a képeknek ilyen alacsony kontraszt esetén.
Mire megérkezünk marad 4 óránk, így a szállás gyors elfoglalása után, a felszerelést a fotós eszközökre korlátozva elindulunk a Káposztafalvától néhány kilométerre lévő szurdokba. Már a szurdok bejárata is csodás, a ködnek köszönhetően az egymástól néhány 10 méterre lévő fák sora, külön rétegként mutatja magát, csodás képeket lehetővé téve. Maga az út, amin haladunk inkább patak mintsem ösvény, így kőről kőre ugrálva igyekszünk felfelé.
Én az első órában szinte elő sem veszem a gépet. Hát nem fotózni jöttünk?
Nyilván igen, de egyelőre csak hagyom, hogy átjárjon a táj, élvezem kattintgatás nélkül.
Átszellemülök, jól esik kiszakadni a mindennapi rutinból, és tudom hogy nem késem le semmiről, meg lesznek azok a képek amikért jöttem.
Az utat egyre gyakrabban szakítják meg falétrák, amiken lépdelni kell, és hamarosan elérjük az első vízesést is. Fotózunk, pár szót váltunk csak, ránk telepszik a csend.
Alkotunk.
Bár lehet pontosabb, hogy igyekszünk ezt az atmoszférát pixelekbe sűríteni, amit a természet alkotott, hogy azok is láthassák, akik nem jöttek velünk.
Nem sokat tudunk már előre menni, a fém létrák csúsznak, magasak, és veszélyes a tovább haladás mind az értékekre, mind a saját testi épségünkre nézve. Én azért még előre megyek, a többiektől kérek 10 percet, mert nem bírom megállni, hogy ne másszak fel a következő etap elejéig.
Itt már hófoltok fogadnak, aznap először fotózom fekete-fehérben.
Egyedül vagyok (még ha csak pár percre is), csak én és az erdő. Nem is tudom ki szippant be kit. Pár mély lélegzet vétel, és indulok vissza, nem szeretném, hogy a többiek aggódjanak.
Mire visszaérünk farkas éhesek vagyunk, így elmegyünk egy csárdába. Jóval az otthoni árak alatt nevetgélve fogyasztjuk jól megérdemelt meleg leveseinket.
Este még retus, tudom jól, hogy több esélyem van a képek kidolgozására azon melegében, mint később, amikor majd ismét rám telepszik a mindennapi hajtás …
Folytatjuk ….
2. nap: https://lightandmagicacademy.hu/tatrai-fotos-tura-2nap/
3. nap: https://lightandmagicacademy.hu/tatrai-fotos-tura-3-nap/
Fotók:
Magyar László: https://www.facebook.com/lightandmagicphoto/
Tomka Mihály: https://www.facebook.com/macropphotography/
Szőke László: https://www.facebook.com/pixelgraphicsandart/
