Még félúton sem járunk, amikor olyan látvány fogad, amit muszáj lefényképezni, szeretem az ilyen Windows-háttér jellegű tájképeket. Egyszerűek, letisztultak, pont ezért sokadjára látva sem unja meg az ember.
Az idővel ismét szerencsénk van, felhőkkel tarkított ég, melyen át-át tűz a nap, kívánni sem lehet jobbat. Persze van, hogy várni kell: az ember figyeli a hegyet, gyönyörködik benne, de ott az érzés, hogy lesz ez még jobb is. Hamarosan megjelenik egy felhő, lassan a csúcs felé úszik és átöleli a tetőt, még érdekesebbé téve a látványt. Meg van a kép, figyelünk tovább.
Amott egy túristaút vezet, a fák között fel-fel bukkan egy túrista
csoport élénk piros és kék kabátokba öltözve. Léptéket adnak a tájnak, eltörpülnek a 2600-as csúcs mellett. A telobjektívem kevés ahoz, hogy értelmezhető kép szülessen, de a szemem ilyenkor is fotóz, az agy raktároz, majd meglövöm máskor …
Egy óra körül elérjük a Rainer-kunyhót, forralt borral melegítjük át magunkat.
Félrenyelek, és köhögés közben irónikusan megjegyzem, hogy
– Fojtsd meg Uram, ne kínozd!
– Mire a szomszéd asztaltól huncut mosollyal megszólal egy idős hölgy: De csak lassan, mert olyan jó ember volt!
Együtt nevetgélünk tovább, jó itt is honfitársakkal találkozni.
Nem sokat tudunk már előre menni, a fém létrák csúsznak, magasak, és veszélyes a tovább Kicsit később egy másik magyar hang igazít útba minket, ajánl még egy helyet, ami belefér az időbe úgy, hogy elérjük a vasutat. A naplemente utolsó sugarait azonban már lenntről akarjuk megfotózni, a hegy lábától.
A hegyi vasutat elérjük ugyan, de ekkor veszem észre, hogy az állványfejről út közben elhagytam a kallantyút, amivel a megfelelő szögben tudom rögzíteni, enélkül semmit nem ér az állvány, és abban sem vagyok biztos, hogy lehet külön kapni, vagy az egész fejet egyben akarják majd ismét eladni. Az állványt így rábízom a többiekre, ők lemennek nélkülem, én pedig a megtett útvonalon szaladok vissza, hátha megtalálom. Fél óra után meg is van, visszafelé nem tudok ellenállni a sárgába öltöző csúcsnak, meg aztán szusszannni is jól esik. A vonat persze pont elment előttem, nincs kedvem fél órát váratni még a többieket, így lefelé is maradok a futásnál. Az esti juhtúrós sztrapacskát így előre ledolgoztam, fotózás pipa, sport pipa, helyi jellegzetes étel szintén pipa. Jó nap volt megint csak …
Folytatjuk ….
Fotók:
Magyar László: www.facebook.com/lightandmagicphoto/
Tomka Mihály: https://www.facebook.com/macropphotography/
Szőke László: https://www.facebook.com/pixelgraphicsandart/
Az első nap: https://lightandmagicacademy.hu/tatra-fotos-tura-1nap/
A harmadik nap: https://lightandmagicacademy.hu/tatrai-fotos-tura-3-nap/
