ZEISS Batis objektívek
Legutóbbi romániai túránk során a Fotoplus jóvoltából megkaptuk a Zeiss Batis objektív család 3 tagját tesztelésre, így a korábbi túráinkat is számolva már elmondhatom, hogy a teljes Batis sorhoz volt szerencsém, ezért jó ötletnek tűnik egy teszt megírása. A cikk végén elhelyeztem a linket a retus/vágás nélküli nyers file-okhoz (nyilván ne publikáld máshol, mert szerzői jog, meg ilyesmi, de saját gépeden vizsgálgasd nyugodtan).
Az objektív család tagjai:
ZEISS Batis 2.8/18;
ZEISS Batis 2/25;
ZEISS Batis 2/40;
ZEISS Batis 1.8/85;
ZEISS Batis 2.8/135
Felépítés
A Zeiss Batis objektív családnak messziről jól felismerhető, gyönyörű és letisztult designja van. A külsejét teljesen sima műanyag borítja az igényes fajtából. Maga a ház persze fém, szóval nincs játékobjektív érzet. A fókuszállító gyűrű pedig egy puha, mindenféle barázda nélküli gumi, amit én vékony kesztyűben is jól tudtam használni. Ez egyébként fly-by-wire elven működik, azaz nem mechanikai úton vezérli a fókusztávolságot, annak minden előnyével. Nekem úgy tűnt, mintha a a forgatási sebességet figyelembe véve gyors forgatás esetén jóval nagyobbat állít, míg lassan forgatva szuper precízzé válik, ami a makró jellegű fotóknál különösen jól jön. Az objektívek tetején/középen pedig az objektívpiacon a Zeiss által először alkalmazott digitális OLED kijelző található, ami méterben vagy lábban mutatja a beállított fókusztávot, és a beállított rekesz függvényében azt is, hogy előtte mögötte mekkora mélységélességre számíthatunk. Ez egy olyan részlet, amit azóta már mások is elkezdtek alkalmazni, de mikor először találkoztam vele, műszaki cikkekért rajongó lelkem azért gyorsan elmorzsolt egy örömkönnyet, és bárki akinek mutattam hasonlóan, egy Na, ne b***! felkiáltással nyugtázta ezt a megoldást.
Maga az objektívek mindegyike időjárásálló szigeteléssel (por és fröccsenő víz ellen) van ellátva, amit az objektívek felcsavarásakor fogunk is érzékelni, mert a bajonetten szereplő ‘Zeiss kék’ gumigyűrű miatt lassan és puhán tudjuk a gépvázra felcsavarni. Szóval a minőségérzet az egekben van, egyszerűen jó kézbe venni, megfogni. Igazság szerint semmilyen más objektívcsalád esetén nem éreztem még ilyet, nagyon könnyű rajongani érte. A legtöbb objektív család, márkától függetlenül inkább közepesen ronda használati tárgy, ha csak a külsőt nézem. A Batis viszont működésképtelen állapotban is megérne nekem egy kisebb összeget, annyira szép. Igazi iparművészeti műremek!
Képminőség
Mivel ennek a cikknek nem célja, hogy különböző tesztábrákkal untassalak, illetve az objektívekkel eltöltött időt sem szerettem volna erre pazarolni, így inkább személyes tapasztalataimat osztom meg. Ugyanakkor elérhetővé tettem a nyers képeket, így teljes felbontásban is meg tudod tekinteni. Szóval ha szereted nagyítóval bújni a képeket, akkor hajrá!
Röviden: a Batis széria minden egyes tagja méltó a Zeiss nevéhez, az élesség már teljesen nyitott rekesznél is lenyűgöző, és ez nem csak középen, de a széleken is igaz. Persze, van valamennyi részlet csökkenés (még mindig teljesen nyitott rekeszről beszélünk), de ez bőven a szép éles kategórián belül marad. Amennyiben így használjuk az objektívet, tapasztalható némi peremsötétedés, ami 1FÉ-el lerekeszelve szinte teljesen megszűnik. Portrénál ez ugye nem gond, tájképet pedig úgyis lerekeszelve készítünk. A kontrasztos éleknél hajlamos ugyan enyhe kromatikus aberrációra, de ez a régebbi Zeiss illetve Minolta lencsékhez képest elhanyagolható, és minden esetben játszi könnyedséggel orvosolható az utómunka során. Igazából bármilyen modern lencsével pariban van e tekintetben.
Láthatóan ügyeltek arra is, hogy az objektívek közelpontja sokkal közelebb legyen, mint amit az adott gyújtótávolságon egyébként elvárnánk. ennek köszönhetően a 18, 24, 40mm-es gyújtótávolságon is csodás háttérelmosást tudunk teremteni, ha elég közel megyünk.
Versenytárselemzés
Bár eddig láthatóan csupa jó dolgot írtam a Batisról, még sincs könnyű helyzetben az objektív család. Az ok pedig a fényerő: manapság a 2.0 pláne a 2.8-as fényerő nem számít erősnek, egy zoomnál még elmegy, de a Sigma ART sorozat 1.4-es objektívjeinek megjelenésével új korszak kezdődött, a fotósok elvárásai pedig ehhez igazodtak. Én magam a 80-200 2.8-as Minoltámat leszámítva csak fixekkel dolgozom, mert más fotósokkal egyezően szívesen lemondok a zoom rugalmasságáról, cserébe jobb képminőséget és fényerőt várok el, nem is annyira a sötétben történő munka, mint inkább a szép háttérelmosás miatt. És a Batis itt bizony számszerűleg hátrányban van.
Házon kívül a tehát a Sigma ART (netán Samyang), házon belül pedig a G Master széria bizonytalaníthatja el a vásárlót. A Sigmák hasonló áron vannak, ám jóval-jóval nehezebbek, és a fókuszálásra is sokan panaszkodnak (MC-11 vagy már az új E-mounttól függetlenül). A G Master szintén fényerős, kicsivel nehezebb csak, plusz szolgáltatásként pedig ott van a fokozatmentessé kapcsolható rekeszállítás a videós kollégáknak és a betonstabil fókusz képessége. Ennek azonban ára van, és ezúttal szó szerint értem, 600-800e Ft körül mozognak, a Batisok 400e Ft körüli árcédulájához képest.
Másik oldalon, ha kiszámoljuk, hogy az ART sorozatból, magunkkal viszünk egy 20, 24, 35 és/vagy 50, 85, 135 mm-es objektívcsaládot , hát leborulok azelőtt, aki mindezt felviszi a hegyre magával, vagy akár csak szívesen utazgat vele a világban. Szóval erősen stílusfüggő a dolog, magam részéről kifejezetten szeretek a súlyon spórolni, de egy modellfotózásnál ennek kb. semmi jelentősége nincs. Nézzük a konkrét lencséket!
ZEISS Batis 2.8/18:
A 2,8-as fényerő nem túl sok egy fixtől, de már elég asztrofotózni, ezen kívül pedig úgyis 8-11es rekeszen fogja lőni a képek 90%-át. Gondolom a többség egyetért velem abban, hogy nagylátót a látószögéért vásárolunk elsősorban. Persze ahogy lentebb a fás képen is látható, teljesen nyitva és közel bújva azért tesztelhető a bokeh rendesen. További előnye, hogy szűrőzhető, 77mm-es szűrőátmérővel. Ez biztosít némi előnyt számára sok kategóriatársaival szemben. Borotvaéles, szuper tájképes/asztro/épületfotós lencse.
Lehetséges alternatívái:
4/16-35 Zeiss vagy 4/12-24 G rugalmas, kicsi és könnyű lencsék, ugyanakkor ezek asztrofotóra kevesek lesznek.
2.8/16-35 G Master rugalmas, gyors, ellenben jelentősen drágább.
1.4/20 Sigma ART kisebb látószög, nagyobb fényerő, jelentősen nagyobb súly.
Én magam egy 2.0/15mm Laowa boldog tulajdonosa vagyok, árban 100+e Ft-tal alatta volt, makróban ugyanilyen jó, ellenben full mechanikus. Valamit valamiért.
ZEISS Batis 2/25
Ez az objektív nagyon jó szívvel ajánlható. Könnyű, mégis kiegyensúlyozott és jó fogású lencse az Alfa vázakon. Minden tulajdonsága megvan, amit egy univerzális nagylátótól elvár az ember, így alkalmas street fotóra, utazáshoz is.
Alternatívája lehet a nemrég megjelent 1.4/24 G Master, ami 100 egynéhány grammal nehezebb és ugyanennyi ezressel drágább (nem tudom mit szívnak Sonyéknál, de jó cucc lehet), ellenben fényerősebb. Persze 24mm-en 1.4 sem fogja teljesen elmosni a hátteret egy teljes alakos portré esetén, és a 2.0 is szépen leválasztja a modellt a háttérről helyesen megválaszott tárgytávolság esetén, szóval nekünk kell eldönteni. Ha lenne egy 25mm-es Batisom, biztos nem váltanék feljebb, így viszont érdekes dilemma.
ZEISS Batis 2/40
A 40 mm méltatlanul elhanyagolt gyújtótávolság, pedig szuper sétálós obi, street fotóra, tágabb kivágású portréra és videóhoz is tökéletes. A 24cm-es közelpont hab a tortán, a megszokottól jelentősen eltérő stílusú képeket tudunk vele létrehozni. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az egy nap alatt, amíg velünk volt, inkább a másik kettőt használtam.
Teljesebb képet akkor tudnék adni, ha lenne egy fent említett streetes napom vele, és akkor nem csak a gázfőzőt fotóznám vele ‘jóéjtsnackleves’ készítés közben :). Persze a bokeh szépsége, meg az élesség így is átjött, tessék letölteni a RAW-t a cikk végi linkről!
ZEISS Batis 1.8/85
Ez egy csodálatos objektív. Még a Dolomitokban volt szerencsém vele modellt fotózni, imádtam minden percét. Egy baja van csak, hogy házon belül az FE 18.8/85 kb. ugyanezt adja feleennyiért, a letisztult design és az OLED nélkül. A belső felépítésük is kísértetiesen hasonlít, szóval a SONY valószínűleg házon belül kannibalizálta a Batis ezen darabját. Egy érv lehet azért mellette, miszerint ez a lencse belső stabilizátorral rendelkezik, ami azért videózásnál jól jöhet. Másrészt kb. kétszer ennyiért ott van a G Master 1.4/85, ahol +2/3 fényerőért és fokozatmentes rekeszelésért fizetünk majd kétszer ennyit (vagy a Sigma 1.4/85, ami viszont hatalmas).
ZEISS Batis 2.8/135
Imádtam, de… Ugye, már megint ez a fránya de. Nem nehéz kitalálni, a 135mm egy szuper gyújtótávolság, de ki fog 630.000 jó magyar Forintért objektívet venni, ha egy 70-200 2.8-ban ugyanekkora fényerővel megkapja ugyanezt, és még +-70 mm tartományt. Annyira kár érte!
A Sigmának is 1.8-as válasza van erre, de hogy házon belül maradjak, és a G Master széria legújabb darabja is 1.8/135, még meg se száradt a festék a hirdetésein, olyan friss, ráadásul ugyanezért az árért adják, szintén 70 cm-s közelponttal. Ezzel a lépéssel pedig a SONY ismét beverte a szöget ezen Batis koporsójába.
Konklúzió
Nem könnyű értékelni ezeket az objektíveket. Egyrészt nem titkoltan rajongója lettem ennek a termékcsaládnak, másrészt értem hogy miért nem terjedt el tömegesen. A minőségérzet mind felépítését, mind a képek tekintetében lenyűgöző. Állítom, az esetek 90%-ban nem kell több. Ugyanakkor sokan ragaszkodnak 1.4-es fényerőhöz, aminek aztán persze súlyban meg is fizetik az árát.
Kiknek ajánlom? Akik a képminőségből nem, de a táska súlyából szeretnének engedni, ugyanakkor be tudják érni a fixeknél megszokott alacsonyabb fényerővel is. A 18, 25 és a 40mm-es mindenképpen erősen ajánlott, de sajnos a teletartomány felett eljárt az idő, illetve a SONY termékpolitikája nyírta ki. Annyi szerencséjük azért van, hogy a Sigma ART szériát DSLR-hez fejlesztették, így súlyuk és fókuszteljesítményük okán kevésbé javasoltak MILChez, még ha megfelelő adapterrel ezekre a gépekre a Hubble-t is fel lehetne szerelni (jó-jó, kissé orrnehéz lenne, de nem is erre a gravitációs környezetre tervezték). Az látható, hogy a G Mastereknél nincs kompromisszum, ellenben abból egy szettet összerakni, pláne kitermelni igen jó gazdasági hátteret feltételez. Ily módon szerencsére ennek az objektív családnak is meg van a maga piaca.
Abban egészen biztos vagyok, ha elkötelezed magad a Batis széria egy-egy darabja mellett, tuti imádni fogod, elég megnézni a netes user reviewkat. A tulajdonosaik odavannak ezekért a lencsékért, és ezt bizony meg is tudom érteni. Ha használtan találsz, gondolkodás nélkül csapj le rá!
PRO:
+ igényes felépítés, anyagminőség, dizájn
+ adott gyújtótávhoz tartozóan a legkönnyebb alternatívák egyike
+ 25mm-től egységes, 67mm szűrőméret
+ kiváló képminőség, csodás bokeh
+ a közelpont valóban közeli pont
KONTRA:
– magas ár (ami a G Master szériához képest már nem is olyan magas)
– kb. 1 fényértékkel elmarad a konkurenseitől
Mintaképek
https://drive.google.com/open?id=1uy6d1iwnIelxTuVZzHDDKYDVZBufG2uO
Az 18, 85 mm objektíveket egy A7ii, míg a másik hármat egy A7Riii gépen teszteltem.
Köszönetnyilvánítás
A teszt létrejöttéért köszönet illeti a FOTOPLUST, ha a cikk felkeltette az érdeklődésedet, ne higgy nekem! Menj be hozzájuk, és próbáld fel az objektíveket. Ha pedig megemlíted, hogy nálunk olvastál róla, azt külön megköszönöm, mert segít abban, hogy továbbra is hasonló cikkekkel tudjunk ellátni Titeket! A logójukra kattintva a webáruházba jutsz, árak és műszaki adatok böngészéséhez.
